Néprajzi kiállítás

(Csornai vásárok és mesterségek. A városi és népi kultúra évszázadai a Rábaközben)

 

Az egykori "prépostlépcsőn" át érkezünk az emeleten található néprajzi kiállításba, mely a Rábaköz, s annak vásáros helye, Csorna mezőváros hagyományos népi kultúráját mutatja be.

A népi fafaragás gyöngyszemei

Rábaközi mestergerendák

A folyosón elhelyezett faragott és festett feliratos mestergerendák e táj XVIII.-XIX. századi faragókultúrájának legrégibb emlékeit őrzik. A Rábaköz népi építészetének fontos mesterei voltak az ácsok, hiszen a mestergerendák díszei, rozettái, virágozásuk több jeles központ működését bizonyítják a XIX. században. Kiállításunkban látható csornai és rábaközi faragott mestergerendák egykor a "tisztaszoba" ékességei voltak. Megörökítették rajt a ház építőjének nevét, a ház építésének évszámát s a család felekezeti hovatartozását.

A karcolt, vésett, domborúfaragással készült díszeik csillagok, forgórózsák, virágcserépből kihajló növényi ornamentikák e táj változatos faragókultúrájának bizonyságai. Katolikus vidékünkön a fenti mintaelemeket Mária és Krisztus monogram egészíti ki. A XIX. század második felétől a faragáson kívül festéssel is díszítették a rábaközi gerendák egyes példányait. Ezt szemlélteti kiállításunkban a Kónyból és Rábapordányból bemutatott műtárgyak.

Népi fafaragások

Az emeleti folyosó vitrinjeiben azok a faragott fatárgyak láthatók, melyeket paraszti sorban élő ezermester, fafaragó-specialista, ács, céhbeli mesterember készíthetett maga, illetve mások, főként a parasztság részére.

A XVIII. század második feléből már több díszített tárgy maradt fenn az utókor számára. Különös figyelmet érdemel a vitrin bal felső sarkában látható mángorló, melynek felső részén 1777 évszám olvasható.

A vitrinben látható faragott mángorlók a rábaközi fafaragás XIX. századi mintaelemeit, faragótechnikáit és művészi kompozícióit szemléltetik. Hajdanán a vászonnemük mosás utáni kisimítására a paraszt-, polgár- és pásztorcsaládok egyaránt használták.

A legszebb tárgyak szerelmi ajándéknak készültek. Ezeken a felső lap teljes felületét faragás díszíti - szívből kihajló "életfa", évszám, páros monogram, stb. A hagyomány szerint a rábaközi legény szeretőjének, a férj feleségének faraghatott mángorlót, de leginkább lakodalmi ajándékként készült a múlt században.

A vitrinben elhelyezett faragott használati tárgyak - vajformázók, fűszertartók, csutorák stb. - kedvelt díszítményei: a szilvamagalakú levél, a páros tulipán, és a cserépből kihajló virágcsokor.

A rábaközi pásztorok művészete

A rábaközi díszítőművészet sajátos stílusát alakították ki az állatokat őrző pásztorok.

A pásztorok bemutatott szerszámai: a csikós karikás ostora, a gulyás botja, a juhász kampója és a kanász baltája mintegy hivatásuk "címerei" voltak.

Az utolsó igazi szanyi juhász, Bertha Ferenc, kökényfából készült faragásain a juhászkampó készítésének munkafázisait szemléltetjük. A két szembenéző kosfejes ábrázolással készült kampósbot szárát az ősi hagyomány szerint, domború faragással készült kígyóábrázolással díszítette még az 1970-es években is.

A dunántúli pásztorok használati tárgyai között egészen a századfordulóig, sőt még az után is rangos helyet foglalt el a bemutatott spanyolozott gyufatartó, tükrös és a borotvatok.

A folyosón látható e táj egyik jellegzetes népművészeti alkotása, egyben nevezetessége a faragott ökörjárom. A kiállításban látható ritka példányt a néhai Szűcs István csornai bognármester készítette. A szakirodalomból ismert díszített faragványoktól abban különbözik, hogy készítője nemcsak a két pár béfát ékesítette domborúfaragással, hanem a járomfő egész felületét is, mely mindkét végén kígyófejes állatábrázolásban végződik.

Népi életmód és lakáskultúra a Rábaközben

A paraszti gazdálkodás munkaeszközei

A néprajzi kiállítás első termében a rábaközi gazdálkodás, állattartás s a XIX. századi lakáskultúra legfontosabb tárgyainak bemutatására törekedtünk.

A gabonamagvak tárolására és mérésére fából készült és szalmából font terménytárolókat készítettek. A paraszti háztartás nélkülözhetetlen eszköze volt a "bálványos faragó Jankó" és az őrlőkő, melynek 1843-ból származó példánya kiállításunkban megtekinthető.

A szarvasmarha, ló és juhtartás XIX. századi fontosságát a fennmaradt szerszámok, - járom, "billogvas", zablák, kolompok stb. - kiállított tárgyai szemléltetik.

A rábaközi tisztaszoba

A XIX. századi csornai tisztaszobában a sarkos elrendezésű "diagonális" szobabelső szemléltetésére és a virágos bútorok bemutatására törekedtünk. Csornán a lakószoba utca felőli külső sarka volt a lakás fő helye, ahol a nagy négyszögletes diófa asztal állt, mellette a díszes sarokpaddal. A kiállított virágmintás, feliratos sarokpad "Ács István és Szűcs Örzsébet 1875" részére készült.

A sarokpad felett, a "szent sarokban" módosabb házaknál Mária-ház, Szent Antal, Szűz Mária, Jézus Szíve szentképek faragott fakeretben láthatók, melyek a szoba ünnepélyességét fokozzák.
Amíg a festett bútorok a sarokpad és az 1818-as Kis Jézusos "ómárium" (szekrény) készítőjét nem ismerjük, a 4 fiókos sublót a csornai Nagy asztalosmester műhelyében felsőszeri gazdacsalád megrendelésére készült. Az ágy és a sarokpad között - a két ablak közötti térben - helyezték el a 4 fiókos sublótot, mely fölé tükröt akasztottak. A sublóton -ahogy a kiállításban is látható- házioltárt rendeztek be.

Az asztalhoz tartozó, faragott támlájú székeket csak akkor tették az asztal mellé, ha rájuk is ültek, napközben a székek helye az ágy előtt volt. A "tisztaszoba kenyeres" asztalát ünnepi alkalmakkor "csillagos, szedettes" vászonabrosszal takarták le.

Fonás, szövés, népi hímzés

A paraszti háztartásokban termett lenből és kenderből a nyüvés , szárítás, törés, tilolás, gerebenezés fázisain át csak a fonásig jutott el a feldolgozás, a szövést már a takácsok végezték. (A kender feldolgozás eszközeit a tisztaszoba feletti padlástérben láthatjuk.)

A XIX. században a takácsok kétféle vásznat készítettek: közönséges (sima) vásznat és hímes (cifra) vásznat. Az előbbit köznapokon használták, illetve végbe hagyva az ünnepi lakástextilek alapanyagául szolgált. A köznapi vászonnemű mindennapi használatra készült.

A "tisztaszoba" vetett ágyainak díszét a szedettes és hímzett végű párnák és lepedőszélek adták. Ezek XIX. századi példányait az ajtó melletti vitrinben láthatjuk.

A rábaközi szálánvarrott, és szabadrajzú hímzéses lakástextilek (párnák, lepedőszélek) legkedveltebb színe a piros. A XIX. században készült fehérhímzéses párnavég, és lepedőszéleket többnyire növényi mintaelemek (rózsa, tulipán, gránátalma) ékesítik, melyeket laposhímzéssel, vagdalásos-, szálhúzásos technikával készült csíkdíszítmények tesznek változatossá.

Mesterségek utcája

A néprajzi kiállítás második termében egy utcarészlet-imitáció: a "Mesterek utcája" enteriőrszerű bemutatást nyújt néhány jellemző, hagyományos mesterségről, mint pl.: a döri fazekasságról, a híres csornai kékfestőkről, szabókról és a csizmadiákról.

Döri és csornai korsós fazekasok

A Rábaköz legnépszerűbb fazekasközpontja a XVII. századtól Dör volt. Az itt élő fazekasok elsősorban "korsósok" voltak, de változatos formájú főző-, és tároló-, tálaló edényeket is készítettek. Termékük többsége zöld és barna mázzal készült, de gyakori a "terrakotta" mázatlan fehérrel írókázott cserépedény is. Ügyeskezű mesterek fekete edényt is égettek, melynek fátyolos ezüstös fénye volt.

A fazekasdinasztiák legismertebbike a Völcsey család, melynek egyik tagja néhai Völcsey Lajos (1907-1974) 1971-ben elnyerte a "Népművészet Mestere" címet. Dörből költözött Csornára néhai Szabó János fazekasmester (1875-1953) akinek szerszámai, díszítőeszközei az állandó kiállításban láthatók

Szabó János fazekasmester megőrizte a döri fazekasok kísérletező, tervezgető bátorságát. Erről tanúskodnak azok a mázas díszedények melyeket külön vitrinben helyeztünk el. Ezek legszebb példányait fehér alapozásra kék írókázással díszítettek Figyelmet érdemel a vitrin alsó szegletében elhelyezett kerámia gyermekjátékok bemutatója.

A híres csornai csizmadia-mesterség

A Rábaköz jelentős kézműves iparága volt a csizmadia-mesterség, melyet a vidék gazdag állatállománya látott el nyersanyaggal. A csizma viselet a XIX. században vált jelentőssé a férfinép körében. Csornán 1844 táján 23 csizmadiamester dolgozott. Termékeiket a csornai országos vásárokon kívül, Sopronban, Kapuváron is értékesítették. Vásározókörzetüket a kiállításban elhelyezett térkép szemlélteti.

A csizmadia műhelyrészlet Darázsdy József csornai csizmadia mester szerszámkészletét mutatja be szabásmintákkal, formázódeszkákkal, vásározó ládájával és a kész csizmákkal.

A műhelyfalon elhelyezett oklevelek a XX. század eleji iparkiállításokon díjazott Molnár Lajos csornai csizmadiatanonc, és Darázsdy József csornai csizmadiamester munkásságának elismeréséről tanúskodik.

Férfiruhát készítő szabómesterek

Vidékünkön a mezővárosok, birtokközpontok a XVII. században létrehozták a helyi és szűkebb körzetük számára dolgozó szabók céhszervezeteit. Így Csorna, Kapuvár, Csepreg, stb. fontos központtá vált, majd a XVIII. században a falura húzódott mestereket is érdekvédelmi szervezetükbe tömörítették, mint "vidéki mestereket". Ennek kiváló példáját mutatja a csornai szabók vonzáskörzeti térképe, mely a néprajzi kiállításban látható.

A csornai szabók csak férfiruhákat varrtak posztóból, szövetből, később zeigből. Legtovább dolmányt, nadrágot és purucot készítettek. Kiállításunkban néhai Horváth Imre (1890-1977) csornai szabómester műhelyrészletét, munkaeszközeit, szabásmintáit, s az általa készített férfiöltözeteket mutatjuk be.

A csornai Fraszt kékfestő-dinasztia

A kézműipari ágak közül népviseleti szempontból vidékünkön legjelentősebb a kékfestőipar volt. A csornai Fraszt-kékfestőcsalád ősét, mint lorettói mestert 1777-ben vették fel a pozsonyi céhbe. Leszármazottai Kőszegen, Csepregen, Csornán, Kaposvárott alapítottak műhelyeket a XIX. században, s a XX. század elején. Csornán Fraszt Sebestyén 1829-ben telepedett le." A "prépostszeren" alapított műhely alaprajza 1900-ból származik. Azóta a kékfestő dinasztia ötödik generációja munkálkodott a településen. A műhelyből fennmaradt mintakönyv, mintakendő az egykori mintakincs nagy választékáról tanúskodik.

Vidékünkön kékfestőt a nők ruhának, fej-, és vállkendőnek, köténynek egyaránt használtak. A férfiak, mesteremberek ingnek és köténynek hordták a kékfestőt. A pásztorok és gyermekek körében a nyári gatyaviselet készült sima "festőből". A Rábaközben ágyneműhuzatnak is használták a kék-fehér tarka vásznakat. Csornán és a környéken egyaránt kedvelt volt az ún. reggeliző terítő, melyet házivászon alapanyagra mintáztak. Az állandó kiállításban az egykori kékfestő "felvevő szoba" hangulatát idézzük.

A vásározó ládán az apróbb és nagyobb virágmintával díszített kelmék, fadúcos

lakástextilek láthatók. A kiállítási bábun "kétszerkék" szanyi, női kékfestőviseletet láthatunk. A "vízfolyásos" kékfestő csíkmintát az ünnepi lakástextilek (függöny, asztalterítő) kézi mintázásánál alkalmazták, még az 1970-es években is.

A csornai búcsú

A "Mesterek utcáján" végigsétálva a néprajzi állandó kiállítás harmadik termébe érkezünk. Itt a parasztok és kézművesek hétköznapjait felváltó - "szent búcsús" menet - látványa tárul elénk.

Ünnepi népviseletek a búcsúi menetben

A 7 m hosszú üvegfal mögött 12 felöltöztetett bábu színpompás látványa a kiállítás "nagyjelenetének" tekinthető. A háttérként elhelyezett - 7 m hosszú, falra felragasztott - óriásfotó XIX. századi csornai utcaképet ábrázol. A dioráma végén elhelyezett nagyméretű kereszt látványa, s a felé haladó zarándokok sora láttán úgy érezzük, hogy a "búcsús" jelenet szinte benne áll a hátteret képező utcában.

A bábukon látható csornai népviseletek bemutatásával kort, társadalmi és vallási hovatartozást jelölő XIX. századi női és férfi öltözetek változatos szemléltetésére törekedtünk.
A menetsor elején haladó "búcsúvezető" mellett fehérruhás "Márialány" halad, mellette "kék zsinóros" férfiöltözetet viselő nagygazda kíséri. Mögöttük templomi "nagyünneplőt" viselő fiatal csornai gazdapár áll. A fiatal menyecske "lángszínű" selyemruhában, vállán "aranypöcsétes" kendővel, fején fehérhímzéses menyecskekendőt hord.
A századforduló ünnepi férfiviseletét - a kék zsinóros mellény, a "subrikás" vászongatya, stb.- a fiatal gazda öltözete szemlélteti.

A csornai népviseletben - hasonlóan más tájegységekhez - a fiatalasszony ünnepi öltözete a legszínesebb: őt illeti meg a piros és a fehér szín. Ahogy korosodik az asszony, úgy fordul fokozatosan sötétbe az öltözete: bordónak, zöldnek, kéknek, barnának sokféle árnyalatán át a feketébe. A falusi lányok, hajadonok Magyarországon - így a Rábaközben is - fedetlen fővel, hajadonfőtt jártak. Amint a lányból asszony lett "bekötötték a fejét".

A mézeskalácsos mesterség

A csornai mézeskalácsos-, és gyertyaöntő mesterek - Visi Ignác, Neppel Dezső, Horváth József, Kugler József – emlékanyagát tekinthetjük meg a búcsúi menet szomszédságában.

A XVI.-XVII. században elsősorban a nagy ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd, újév), valamint az egyes helyiségek fogadalmi ünnepei és az országos vásárok voltak az árusítás legkiválóbb alkalmai.


A XIX. században a Rábaközben a falusi lakosság körében rendkívül kedveltek voltak a szerelmi jelképek - szív, huszár stb. Emellett gyermekjátékok (bölcső, különféle állatok stb.) és a technikai újdonságok (óra, mozdony stb.) is helyet kaptak a kínálatban, valamint népviseletes betyár, női és férfi alakok ahogy a bemutatott mintafákon is láthatjuk.

A vásárfia legtöbbször ezekből került ki.

A XIX. század végére háttérbe szorult a mintafákkal készített régi mézeskalács és helyét a szaggatókkal készített színes "ejzolt" áru vette át. Ez az új egyszerűbb változat az, amit nemzedékünk "mézeskalácsként" ismer. Kiállításunkban látható mézeskalácssátor tárgykollekcióját megyénk utolsó csornai mézeskalácsos mestere Sándorné Kugler Mária készítette 1990-ben.

A legszebb csornai menyecskekendők

A csornai viselet legdrágább darabjait a fej ékesítésére szolgáló menyecskekendők

alkották. A kézzel varrott csornai menyecskekendők három típusát különböztetjük meg: a "csornai metéléses", a fehérhímzéses, és azaranyfonalas fejkendőt.

A csornai asszonyok ünnepi fehér fejkendőit ügyes kezű varróasszonyok készítették könnyű "patyolat", "moll" vagy batiszt alapanyagból. A Rábaközben minden faluban volt "elhíresült varróné", akihez a kivarrni való fehér kendőket vitték. A patyolatkendők csak egyik, jól látható felső sarkát díszítették geometrikus rátéttel, vagy szabadrajzú hímzéssel. A virág és levélminták közepét vékony, fehér cérnával bekötötték, "pókozták".

A legidőigényesebb a "csornai metéléses" kendők elkészítése volt. A csornai asszonyok szerint egy-egy ilyen kendő kivarrása az őszi lombhullástól a tavaszi rügyfakadásig tartott. Készítési idejük a XIX. század közepére tehető. A Rábaközben csupán Csornán készítették és viselték, innen kapta a "csornai metéléses" elnevezést. Idős asszonyok emlékezete szerint a csornai asszonyokat a legszebb menyecskekendőjükbe temették el az 1950-es évekig.

A XIX. század végén a legünnepélyesebb viseleti kiegészítőnek az aranyfonalas fejkendőt tartották. Ezt viselték húsvéttól Kisasszonynapig, a legnagyobb katolikus ünnepeken a fiatalasszonyok. Az aranyfonalas fejkendők, s az aranyszínű szegélydíszek a rábaközi viseletek közül a csornai női viselet megkülönböztető stíluselemei voltak.

A viseleti gyűjtemény tárgyegyüttesei jó lehetőséget kínálnak a csornai hétköznapi és ünnepi viseletek anyagának, díszítésének, színvilágának és a változatos viseleti kiegészítők (kendők, jegykendők, kobakok (főkötők), stb.) tanulmányozásához.

A rábaközi búcsújárók emlékei

A népi vallásosság - búcsújárás - tárgyi emlékeit külön tárlóban tekinthetjük meg. A főként katolikus lakosságú Rábaköz - Csorna - népe a XIX. század második felétől gyakran zarándokolt szent helyekre, hogy ott bizonyos kegyelmi ajándékokban, ún. búcsúkiváltságban részesüljön.

 A csornai premontrei templomban található Szerecsen Mária kép előtt történt csodás gyógyulások hatására indultak meg a Mária kegyhelyekre szervezett zarándoklatok. A környékünkről Osliba, Celldömölkre, Lorettóba s a távoli Máriacellbe tett zarándokutak dokumentumait, emlékeit tekinthetjük meg a tárlóban. A búcsújáró helyekről hozott emléktárgyakat: szenteltvíztartók, üvegképek, "gyöngyösképek", Lourdes-i Mária kegyszobrát a csornai "tisztaszoba" sublótján , vagy falra akasztva helyezték el.

 A csornai búcsújárók a csodatevő kegyképek és szobrok másolatát annak reményében helyezték el saját otthonukba, hogy azok csodatevő hatását megőrizzék

A vitrinben látható néhai búcsúvezetők - Gombás Ferenc és Cser Pál - fényképe, a Rábaközi búcsúigazolvány, s a Máriazell-i zarándokok 1927-es csoportképének bemutatásával elődeink - feledésbe merült - zarándoklataira emlékezünk.

 A kiállítás ismertetőjét írta: V. Szalontay Judit 

NYITVA TARTÁS

KEDD KUTATÓNAP
09:30 - 15:30
SZERDA 09:30 - 15:30
CSÜTÖRTÖK 10:00 - 18:00
PÉNTEK 09:30 - 15:30
SZOMBAT 09:30 - 15:30
VASÁRNAP, HÉTFŐ ZÁRVA

A fenti nyitvatartási időtől eltérő időpontban, illetve a kutatónapon is látogatható a kiállítás, de akkor előzetes időpont-egyeztetés szükséges.

KAPCSOLAT

Telefonszám: 06 96/261-527
Kapcsolattartó: Szalayné Galambosi Tímea
Email: muzeum [kukac] csorna [pont] hu
Cím: 9300 Csorna, Szent István tér 34.
GPS koordináták:  47.6123887 / 17.249196
Oldaltérkép Powered by gp|Easy CMS